Csak mutasd magad

 

japanese-umbrellas-636872_1920

A nyugati kultúrákban is van különbség, a metakommunikációban vagy a gesztusnyelvekben. Ha távolabbra tekintünk,akkor ez a helyzet még inkább bonyolódik. Nem mindegy, hogy milyen nemzeti vagy nemzetközi kézjelzéseket használunk, mert ha rosszul mérjük föl a helyzetet az kínos félreértésekhez vezethet. Képzeljük el a shusi szakácsot és a kését…. nem érdemes kockáztatni.

Inkább tegyünk egy kisebb fajta japán gesztus körutat így képzeletben. 

Mint mindenhol a pénz beszél

Ha a pénzre szeretnénk utalni, hüvelyk és mutatóujjunkkal egy érmét formázunk. Hasonló az „Oké” gesztusához. Hagyományosan illetlen, mi több vulgáris volt pénzről beszélni. A szamurájok is ritkán értek a pénzhez.
Nem is ők intézték a gazdasági ügyeket, hanem a szamuráj családok nőtagjai, akik szintén szamurájok voltak (erről  a témáról egy hosszabb írásban fogunk értekezni).

Visszatérve az “oké” jelre:  habár férfiak közt gyakori, mégsem javasolt fehér embernek ezt mutogatni egy japán étteremben  fizetéskor.

images (2)

Kő, papír, olló avagy a Janken

A „jan-ken-pon” a kő-papír-olló japán változata. Ez az első játék, amit a gyerekek megtanulnak. A diákok gyakran játsszák, ha például több ember közül szeretnének választani, vagy a „Kié legyen az utolsó cukor?” és a „Ki végezzen el egy feladatot elsőként?” problémákat szeretnék eldönteni. Már itt megjelenik az eredményorientáltság  és a versengő japán társadalom, csak kicsiben.
A játékosok azt kiabálják „jan-ken-pon”, majd a három lehetséges opcióból mutatnak egyet (kő, papír vagy olló).
Ugyanúgy, ahogy nálunk.  A szabályok is teljesen ugyanazok: 1. A kő legyőzi az ollót, mert az ollót kicsorbítja a kő. 2. A papír legyőzi a követ, mivel be tudja csomagolni. 3. Az olló a papír ellen nyer, mivel el tudja vágni.

ko-papir-ollo

Sake-t!

Ha meg szeretnénk hívni valakit inni, az ujjunkkal sake-s poharat formázunk és a szánk felé emeljük, mintha innánk. A kezdetek kezdetén  ezt üzletemberek használták, ma már a diákok is előszeretettel alkalmazzák, ha a kocsmai életfilozófiájukat szeretnék megosztani. Újabban a „sake-s pohár formát”  a söröskorsó összeütésének imitálása váltotta fel.

drink_2

1,2,3….. számoljunk

A japánok pont fordítva használják számoláskor a kezüket, mint nálunk szokás.

Amíg mi ökölbe szorítjuk a kezünket, és egymás után nyújtjuk ki az ujjainkat (hüvelykujjtól kisujj felé haladva),
addig Japánban a kinyújtott ujjakat csukják le szintén hüvelykujjtól kisujj felé. Ha ötnél tovább számolnak,
ugyanazt a kezüket használják, csak az ujjakat ekkor már kinyújtják.  Ugyan így amolyan reciprok módon
mutatják is a számokat. Kezünket ökölbe zárjuk, s ha egyet szeretnének mutatni, akkor felemeljük a
mutatóujjunkat.  Ha kettőt szeretnénk mutatni, akkor a mutató-és középső ujjunkat nyújtjuk ki és így tovább.
A hüvelykujjunkat csak legutolsóként emeljük fel. Fontos tudni ezeket az érdekességeket, ha számolnunk kell valahol Japánban.

 

japan

Kard ki kard!

Az emberek veszekedését a két mutatóujjunk összeütésével tudjuk szemléltetni, mintha szamurájok összecsapása lenne. Ez olyan mint nálunk a rámutatás.

naginata

 

Elmondható, hogy a japánok nem várják el az idegenektől (gaijin), hogy ismerjék a szokásaikat, beszéljék nyelvüket, de megéri ezeket a fontos gesztusokat és viselkedési normákat megismerni. A kulturális és pszichológiai szempontból sem mellékes,mivel így gyorsabban halad a kapcsolatépítés és biztonságban érezzük magunkat.